Tagok termékei

Levelező lista

Közösségi oldal

Belépés tagoknak



Toxi-Coop Zrt.

Szücs Boglárka versei
2012. augusztus 02. csütörtök, 12:01

Szücs Boglárka 11 éves, a veszprémi Padányi Bíró Márton Római Katolikus Iskola 6. osztályos tanulója. Harmadikos kora óta ír verseket és meséket, melyekkel több ízben első helyezést ért el versenyeken. Legelső versét Lackfi János díjjal jutalmazták, azóta művei már gyermekantológiákban is megjelentek. Boglárka az íráson túl a zenében is jeleskedik, furulyán és klarinéton játszik, mindkét hangszeren megyei arany minősítést szerzett, valamint több nemzetközi és hazai népdalversenyen első helyezést ért el. Hat éves kora óta mazsorettezik, melynek kapcsán egyéni és csoportos formában is több országos versenyen kiemelkedő eredménnyel szerepelt.


Gratulálunk Boglárkának az eddig elért eredményekhez és további sikereket kívánunk!
Az alábbiakban Szücs Boglárka két versét olvashatják, Kukac élet és Takarékoskodj! címmel.

 

Szücs Boglárka:  Kertvégi világvég


Kertünk végén ücsörögve,
Elgondolkodtam.
Lehet e világ örökre
szép s halhatatlan?

 

Hallhatja-e az unokám
Legyek halk zömét?
Láthatja-e virágkocsány
Levélzöld színét?

 

Sok év múlva ilyen világ
Lesz e szép földön?
Hallhatják-e madárdalát
Fiaink rögtön?

 

Mért romlik az emberiség?
Nem vigyáz másra?
Mért lesz földünk egy helyiség?
Egy nagy bolt, pláza?

 

Kiirtják a növényzetet!
Vágják a fákat!
Álljanak meg! Hé, emberek!
Szégyen-gyalázat.

 

A környezetet óvd, és védd meg!
Ne hogy elpusztítsd!
Tartsd magad ehhez a tényhez,
Mindenkit buzdíts!

 

Takarékoskodj a vízzel
Esővel öntözz,
S nem lesz gondja többé mísszel,
Növény megy önhöz.

 

Fürödjön, ne zuhanyozzon!
Több vizet spórol,
Ha nem megy, csak próbálkozzon,
Mert több pénzt pótol.

 

Áramhoz is van ötletem!
Söprűt a kézbe,
Porszívónak üdvözletem,
Tartsa ezt észbe.

 

Mert bizony a porszívója
Áramot fogyaszt,
Bár a pornak kihívója,
Még meg sem kopaszt.

 

Szelektáljunk, komposztáljunk,
Zöld lesz földünk!
S ne ölbe tett kézzel várjunk,
Helyesen döntsünk!
 

 

 Szücs Boglárka: Kukacélet


Történt egyszer nagyon régen
Öreg tölgyfa rejtekében,
Élt egyszer két kukac testvér,
Kukac Csilla és Elemér.
Okos kis kukacok voltak,
Folyton-folyvást kóboroltak.
Egyszer vendégségbe hívták
Kukac Apót és Anyókát.
Kiskukacok velük mentek,
Közben falevelet ettek.
Kukac szülők megtorpantak
Kis kukacok megriadtak.

 

Arra járt két ember fia
Gonosz lények, mint maffia
Kiskukacok mit sem sejtve,
Felmásztak a cipőjükre.
Zötykölődve elindultak
Szülők erre kiborultak
—Hová-hová picinyeim?
Gyertek vissza, édeseim!
— Itt ragadtunk– válaszolták.
Félünk menni – mondogatták.
Így azután fönt maradtak,
A bakancsba kapaszkodtak.

 

Az emberek hazatértek,
A kukacok nagyot néztek!
Óriási kertbe értek
Ahol volt sok-sok jó étek.
Ám ekkorra szétválasztják,
Kukac Elemért és Csillát.
Kukac Csilla házba került,
Míg Elemér kertbe repült.
Amíg Csilla kapaszkodott,
Elemér a földön csúszott.
Így történt a tragédia
Egyik jobbra, másik balra.

 

Elemérnek jó sora volt,
Komposzt-hegyen lovagolt.
Kukacálom volt a kert,
Itt Elemér mindent mert.
Elemérnek gyönyörűség
Kukac mennyországszerűség.
Kukac Csilla rosszat kapott:
— Nincsenek itt jó falatok!
Mert a házban mégse tartott,
Az ember egy komposzt-halmot.
Csillának, éhkopp jutott,
 Ilyenek a mindennapok

 

Ezzel telt el egy kis idő,
Kukac szemmel kész esztendő.
Csilla innen szökni akart,
Tanácstalan fejet vakart.
Előszoba küszöbén állt,
Az ajtó nyílására várt.
Megtörtént ez is, megszökött
A nagy kertbe a ház mögött.
Kint is van már a nagy kertben,
Gondolkozik, mihez kezdjen.
A kistestvérét keresse,
Vagy kis hasát etetgesse.

 

Megtömte hát a pocakját,
Elment keresni tesóját.
A komposztnál állt egy nagy vár,
Ahol Elemér várva várt!
Csilla odacsusszant mellé,
Lenne keze, megölelné.
Elmesélték kalandjukat,
Közben ástak egy nagy lyukat.
Szinte úsztak a komposztban,
Jobb, mint a benti dobozban!
Csilla kezdte legelőször,
Elmeséli, mi volt bentről:

 

— Borzasztó volt! – így regélte.
— Nem volt levél! – mesélgette.
Te se voltál ott énvelem,
Botrányos lett az életem!
Kukackínzás! Nem volt komposzt,
Pedig tudod! Kell a jó koszt.
Odabent a jó nagy házban,
Olyan, mint az alvilágban.
Csupa művirág a szoba,
Ezért mentem én már tova.
Mesélj, öcsi, mi volt veled,
Jobbra fordult az életed?

 

—Sokkal jobb lett! – válaszolta,
Majdnem, hogy csak eldalolta.
Ez a komposzt is nagyon jó,
Minden kukacnak ez való.
Megfigyeltem, hogy hetente,
Mikor jő a naplemente,
Hulladékot összerakják,
Aztán a dombomra szórják.
A komposztból lesz a jó koszt,
Ettől leszek nagyokos most,
Menjünk testvér, most már haza,
Itt lesz az új év tavasza.